A vár barlang kialakulása

Milyen a várbarlang kőzete?

Várbarlang terem

A budai várhegyet a Duna, és az Ördögárok patak határolja, melyek régen ezen a területen folytak, de azóta a völgybe bevágódtak. A lerakott kavicsos üledék máig őrzi ezt a tevékenységüket.

A várhegy fő kőzete a 180 m vastag budai márga, mely igen jó teherbíró képességű, de víz hatására elveszíti ezt, és drasztikusan csökken a teherbírása.

Ezt kavicsréteg borítja, erre került rá a hegy tetején fakadó hévforrásokból kioldott pleisztocén édesvizi mészkő 12- 17 m vastagságban, mely megvédte a pusztulástól az alatta lévő rétegeket. Ez világviszonylatban ritkaság. Nálunk a bükki Anna barlang, és még egy hasonló van az Egyesült Államokban.

A feltörő 30- 35 fokos hőforrások a márga, és a mésztufa határán oldották ki az üregeket, mivel a budai márgán nem volt képes áthatolni, új utat keresett magának a víz.

A lakosok ezeket összekötötték egymással, és a pincéikkel is. Így alakult ki ez a kb. 5 km hosszú rendszer.

A hévíz nyomai

A plafonon, geológiai szóval a főtén láthatók a feltörő hévíz nyomai. Gömbfülkéket, és göm üstöket vájtak.

Az emberek keze munkája

Várbarlang cseppkő

A budai várhegyen a vár megépülte előtt is éltek falusiak, akik valószínűleg a kútásások során bukkantak a barlangüregekre.

XIII. században a pincéket főképpen víz, és bortárolásra, vagy raktárnak használták, majd a II. világháború kezdete előtt hadászati szempontból összekötötték, és megerősítették, így egy igazi labirintus alakult ki. Ez a természetes rendszerben nagy pusztulást is okozott.

Azóta elkezdtek fejlődni az álló, és függő cseppkövek is.

A várhegy területének nyolcada üreg!

A barlangrendszer legnagyobb része az utcák, terek alatt található, kis részük a házak hátsó része alatt. A pincelejárók ezekre merőlegesek. A kutak és kürtők jelentős része a leaszfaltozott járda alatt van.

Copyright © Minden jog fenntartva

Ugrás a tetejére